2.

Miközben a parkban sétálgattam, láttam az embereket, akik boldogan sétáltak. Padokon szerelmesek ültek. Csak néztem, és néztem őket. Mindig ugyanaz járt a fejemben. Én miért nem lehetek ilyen? Velem miért nem sétál a szerelmem? Akiért az életem is odaadnám? 18 éves vagyok, és még egy normális kapcsolatom nem volt. Soha nem voltam még szerelmes.

Akaratlanul és egy könny csordult ki a szememből.
Nem akartam sírni, ezért felálltam, és elindultam haza.  Egyedül lakom, ami nagyon jó. Imádok egyedül lenni, és csak gondolkozik, mindenről, ami csak eszembe jut. Imádom, hogy sosem ugráltatnak, hogy senki nem szól bele abba, hogy mit csinálok, mi esik éppen jól.
***
Mire hazaértem, már délután fél 3 volt. Gondoltam felhívom Amandát. Két csöngés után fel is vette.
-Szia Amanda. Merre vagy?-kérdeztem
-Szia. Öööö....a közeli boltban.
-Értem, nem tudnánk találkozni?
-Most nem jó. Anyukám küldött le-hatásszünet*- tejért,igen, tejért és sietnem is kell haza. Megyek. Majd hívlak. Szia-ezzel le is tette
Nagyon furcsa az utóbbi időben nekem ez a lány. Na de mindegy. Azt mondta, majd hív. Legyen így. Nem fogok az ő életében turkálni. Biztos valami gondja van, ami nem rám tartozik. Ha nem akarja elmondani, akkor tartsa is magában.
Lelépkedtem a konyhában , majd a hűtőhöz indultam. Vágyakozóan néztem a kék papiros jégkrém után.
Nem haboztam, mintha el akarnák venni tőlem az említett desszertet, kaptam ki a hűtőből.
***
A jégkrém elfogyasztása után, volt egy olyan érzésem, hogy sétálnom kellene.
Felkaptam az egyszerű conversem, a fekete csőnadrágom és a lila haspólóm, majd elindultam.

Olyan fél órája sétálhattam a városba, mikor ismerős kacajok csapták meg a fülem. Amanda hangát hallottam. Kétséges volt, hogy ő nevet a többiekkel, mert neki otthon kellene lennie.
Odaosontam a hang irányába, s hallgatózni kezdtem.
-Jobb velünk, mint Elisa-val? -kérdezte egy ismerős hang
-Hát...izgalmasabb-nevetett egy másik lány.
-Velünk sokkal jobb, hidd el- szólalt meg a harmadik személy.
-Abba biztos lehetsz-közölte a negyedik egyén.. A hangjukról felismertem őket.
Amanda, Nicol, Carrie és Mary.
-Ezt nem képzeltem volna rólad- szólaltam meg én is  ,miközben közelebb mentem hozzájuk.
Amanda szemében láttam a meglepődést s a megbánást.
-Elisa én megmagyarázom- próbálkozott
-Hagyd- tette Nicol elé a kezét- Hagyd az ilyeneket. Szóba sem kellene vele állnod.
-Nem képzeltem volna, hogy te magad is egy ilyen liba leszel. Undorodtál az ilyenektől, s miközben utáltad őket, te magad is ilyenné váltál. - ráztam meg a fejem. Arcomon megjelentek az első könnycseppek.
Amanda odasietett hozzám, majd megfogta a kezem.
-Ne érj hozzám- rántottam el a karom.
-Elisa én sajnálom. - kezdtek megjelenni az ő szemében is a könnycseppek.
-Utállak-ordítottam , majd elfutottam.
"Ami pedig a hamis barátokat illeti, akik segítettek, de feladták, akik segítettek, és elárultak, ők pusztán abban bűnösek, hogy nincs elég bátorság bennük ahhoz, hogy hegyeket mozgassanak."

1.

Köszönöm emberek a 3(!) feliratkozót, és a 5(!) szavazatot. Nagyon sokat jelent :')


-Jó reggelt.-suttogta valaki mellettem .
Fogalmam nem volt ki az , ezért egy hatalmasat sikítottam és a fejemre húztam a takarót .
Hallottam, a burkon kívül, hatalmas nevetésben tört ki valaki.
-AMANDA - ordítottam
-Tudtam , hogy átverlek- kacagott tovább
-Most már haragszok. - tettem keresztbe a kezem , felemeltem az orrom , majd megfordultam.
-Én is. - vonta meg a vállát
-Hé- szóltam rá-Ilyenkor bocsánatot kellene kérni. Nem tanítottak illemre?
-De- kuncogott még továbbra is - Ideje lenni felkelni.
-Még csak 11 óra.- ásítottam
-Csak?Anyámék ilyenkor már rég fent vanna... - próbálta befejezni , de eszébe jutott valami .
Én sóhajtottam egyet , majd megszólaltam.
-E-engem is nagyon korán keltettek.
-Sajnálom. Hülye voltam.- hajtotta le a fejét
-Semmi baj. - mosolyodtam el halványan-Megyek felöltözök.
-Menj-kacsintott.
Elő kerestem a fekete csőnadrágom és a fehér toppom.
Gyorsan magamra kaptam őket és elindultam a tükör elé .
-Amanda- említettem meg a nevét , mire a lány a fejét idekapta- Ideadnád a fésűt és a hajegyenesítőt?
-Tessék-nyújtotta át az említett tárgyakat.
Kifésültem  hajam , majd a jobb vállamra tettem. Bekapcsoltam a hajegyenesítőt , majd végighúztam a a tincseimen .

-Indulhatunk ?-fordultam meg és kezeimet széttártam
-Hová?-ráncolta szemöldökét
-Hát plázázni, hiszen megigérted-mondtam
-Ó, a pláza-csapott a fejére-sajnálom, elfelejtettem, már elígérkeztem mára, bocsi-mondta, amit furcsálltam, mert ő nem szokott csak úgy itthagyni
-Hát jó-sóhajtottam-akkor majd legközelebb-erőltettem eg mosolyt.
-Biztos nem baj? Csak tudod, ez nagyon fontos nekem-nézett rám bűnbánóan
-Nem, manj csak-mondtam-de nem maradj sokáig, majd még délután gyere át.
-Oké-nyomott egy puszit az arcomra-Szia.
-Szia-mondtam, majd kilépett az ajtón.
Unatkoztam. Felnéztem twitterre, facebookra, de sehol semmi. Ó, minek is -.-
Gondoltam elmegyek, sétálok egyet.
Mivel már felöltöztem, eltettem a fülhallgatóm, felvettem a conversem, majd kiléptem az utcára. Most kivételesen is nem esett az eső. De jó. Elindultam a park felé. Szép idő volt, kicsit még sütött is a nap.
Gondolkozta az élet nagy kérdéseiről :D Ekkor megláttam Nicolt. Na, már csak ez hiányzott-gondoltam magamban
Mikor meghallottam a nyávogós hangját, legszívesebben elhánytam volna magam
-Nocsak, nocsak...csak nem Elisa? Megtiszteled Londont azzal, hogy kijöttél sétálni? Ó, bocsi, elfejetettem, inkább London tisztel meg téged azzal, hogy itt sétálhatsz-nevetett
Nem tudtam mi olyan vicces ezen o.O
-Jaaaaj, Nicol. Hagyd már abba. Te is tudod, hogy csak azért "tisztelnek"-rajzoltam a jeleket a kezemmel a levegőbe-mert az apád gazdag. Mert nélküle sehol sem lennél-mosolyogtam rá gúnyosan.
-Ez...ez hazugság. Én szép vagyok, és ezt tisztelik bennem-nyávogott
-A szépség mulandó. Amúgy meg mitől vagy szép? A 15 kg sminktől? Jaj,nehogy jelentkezz modellnek,mert a végén még elsírja magát a főnök, hogy hogyan lehet valaki ilyen csúnya-mondtam önelégülten
-Te sem vagy szebb-mondta, majd elsétált mellettem.
Én jókedvűen, mint aki jól végezte dolgát (xd) tovább sétálgattam a  park felé.

Ennyi lett volna az első rész. Remélem mindenkinek tetszett. És ne felejtsétek. Szavazni komizni ér. :)

PROLÓGUS

Sziasztok ! A nevem Elisa Correliy . 19 éves vagyok . A legjobb barátnőm Amanda Drott . Teljes mértékbe megbízom benne és nagyon imádom . Teljesen különbözőek vagyunk , de én így is nagyon szeretem .
Ha már elmondtam kit imádok az életemnél is jobban , azt is közlöm kit utálok . Nicol Benett ... Rengeteg embernek sok mindent mond ez a név . Főleg a Londoniaknak . A leghíresebb lány az egész suliban és az apjának is nagy híre van  , elég ha annyit mondunk , hogy milliomos . Az ő két "szolgája" Carrie Willson és Mary Salas . Cselédnek mondhatók , mivel ők intéznek neki mindent .
Az én történetem tök sablonos volt ... eddig .
Egy váratlan fordulat , mindent a feje tetejére állított . Teljes fél évet kell lennem összezárva azzal a személlyel   akit mindennél jobban utálok . Jobban mondva ... személyekkel .
*Külső szemlélő*
Fogalma sincs Elisa-nak mi vár rá .
Szerelem ... sokat mond ez a szó . De mi van , ha észre sem veszi , hogy miközben ő küzd azért akit szeret , észre sem veszi , hogy egyre szorosabb szálak kezdik el fűzni ahhoz a személyhez , akiről azt hiszi , hogy sohasem fog többet iránta többet érezni , mint puszta barátság ...